A Városliget legfőbb kertépítészettörténeti jelentősége abban áll, hogy a világon talán az első olyan közpark, melyet kifejezetten azzal a céllal hoztak létre, hogy a városlakók számára kikapcsolódást, felüdülést, szórakozást jelentsen az itt tartózkodás. Az egykori Ökördűlőnek (Ochsen flur-nak) nevezett mocsaras területet 1755-ben kezdték fűzfával betelepíteni. Boráros János, a város bírája "deliciózus hellyé", a közönség számára mulató- és üdülőhellyé kívánta már akkor alakítani a Városerdőt. Néhány évtizedes huzavona után - mely alatt bérbeadták Batthyány Józsefnek, illetve korai halála után öccsének, Tivadarnak a bérleti jogot -, elsősorban pénz szűke miatt nem sikerült a nagyszabású tervet dűlőre juttatni. József nádor a Szépítő Bizottság élén kezdettől fogva szívén viselte a Városliget sorsát. 1813-ban pályázatot írtak ki a Liget rendezésére. Az első díjat a lübecki születésű Heinrich Nebbien (1778-1841.) nyerte, aki a pályadíjat és az ingyen művezetést felajánlva 1817-ben látott hozzá a parképítési munkákhoz Elképzelései, mely szerint a munkákat közadakozásból kívánta elvégezni, csak igen kis részben valósulhattak meg, mégis halhatatlan jelentősége van munkájának, amellyel a mai napig is érvényes támpontot adott a közparkok tervezéséhez. A kertépítészeti feladatokon túl (útépítés, tókotrás, növénytelepítések stb.) nagyobb építkezéseket is végrehajtottak. A Városliget átalakítása után is a Szépítő Bizottság felügyelete és kezelése alatt maradt. Fáradozásaik eredményeképpen a 40-es években a Városliget már divatos üdülő- és nyaralóhelye a fővárosi polgárságnak. A 70-es években felmerül a Liget bővítésének a gondolata is. 1880-ban megnyílt a Lóversenytér,- amely az új Ligetből létesült - és a Stefánia út 1882-ben s ezzel megvalósult Andrássy Gyula gróf nagy álma: a kővárosban lakó embert hozzájuttatni a természethez, a város kijutott a Ligetbe. Az évek során folyamatosan beépítették a Ligetet, területe minden nagyobb kiállítás kapcsán tovább csökkent. A Milleneumi Kiállítás előkészítése kapcsán ismét felmerült annak lehetősége, hogy végre világvárosi szintű parkot alakítsanak ki a 90-es évekre lepusztult Városligetből. A 20. század folyamán szinte ugyanazokkal a problémákkal kellett megküzdeni, mint a múlt században: pénzhiány, beépítések, területcsökkenések és mindíg megújuló tervek. A többmint 200 éves megpróbáltatások után is a fővárosiak ezrei pihennek és szórakoznak ma is a Liget fái alatt.

A rákosi homoktenger határterületén, a Duna hordaléktalaján jött létre az ország legszebb közparkja. IV. Béla adományaként a nyulak-szigeti domonkos rendi apácák birtokába kerül az "Ökördűlő"-nek nevezett legelő. Az 1298. XXXIV. tc. szerint Szent György napján évente itt tartották a rendi országgyűlést, és a táborozás következményeként talajmozgás (defláció) jelentkezett, a növények pusztulni kezdtek.

Mátyás Király uralkodása alatt - Bonfini szerint - vadasparkot létesítettek és vadászkastélyt építettek ezen a helyen. 1514-ben Dózsa serege táborhelyként használta. A török hódoltság idején történtekről nincs tudomásunk, utána a klarissza rendé lett. I. Lipót a város és a rend pereskedését a város javára döntötte el.

Pest város tanácsa 1755-1757 között a területet fűzfákkal ültette be, amit Mária Terézia és II. József erdővédelmi rendelkezései keretében tovább folytattak. Egy selyemhernyó tenyésztőt bíztak meg a fásítással, ezért számos eperfa került a ligetbe. A látogatottság előmozdítására 1799-ben a városbíró mulató-üdülő helyre tett javaslatot, amit Batthyány József hercegérsek is támogatott.

Egy 1808-as beszámolóban 2000 munkás alkalmazásával végzett fásításról, csatornázásról, 3,6 hektáros vízfelület és két sziget létesítéséről, 1000m hosszú és 19m széles fő allé létesítéséről tesznek említést.

A kibontakozó park fejlődését Batthyány Tivadar a hercegérsek örököse visszavetette, a már méretes fákat kitermeltette, ezért Pest városa felbontotta a szerződést és saját kezébe vonta a parkot.

József nádor felkarolta a Városliget ügyét is, s Alcsútról koros platánokat, vadgesztenyéket ajándékozott. 1817-ben a Szépítő Bizottmány elfogadta Nebbien Henrik francia kertépítő tervét és 690 000Ft-nyi összeget irányzott elő közadakozásból. Az anyagi forrás hiánya miatt azonban csökkenteni kellett az összeget, ezért valamelyest mérsékelték a tervet. Elkészült a park "Városerdő" nevű kirándulóhelye és az első vendéglő. A Nebbien-korszakból máig megmaradt a majorsági épület és a kertészház.

A másik szigetre 1826-ban dróthidat építtettek. Így kapta a sziget a Drót-sziget (később Széchenyi-sziget) nevet. A hidat 1865-ben bontották le, és új vashíddal cserélték fel.

A reformkorban kedvelt szórakozóhely volt a liget. Sajnos 1830-ban a hozzá vezető fasort kivágták. 1832-ben beindult a sétakocsikázás is, így elérhetőbbé vált a hely. Az 1838-as árvíz idején menedékhelynek használták a pestiek, sőt 1849 májusában is, amikor Hentzi generális a Várból lövette a várost.

A szabadságharc után egy ideig nem volt gazdája a parknak. 1863-ban Petz Ármin főkertész tervei és irányítása mellett a tavat újraszabályozták, és a területet változatos növényfajokkal felújították.

1870-1876-ban a Közmunkák Tanácsa kiépítteti a Sugár utat (ma Andrássy út) Andrássy Gyula miniszterelnök hatékony támogatásával. Az út példaszerű sétánnyá vált, amely összekapcsolta a várost a természeti környezettel és az 1866-ban, a park bal szélén megnyílt Fővárosi Állat- és Növénykerttel. 1878-ban Zsigmondi Vilmos mérnök artézi kút fúrása nyomán meleg vizet talált, és a Páva szigeten felépülhetett a Széchenyi fürdő, amit 1913-ban alakítottak át eklektikus stílusban. Az épület homlokzatán Telcs Ede és Maróthy Géza szobrai láthatók.

Elkészült a korcsolyázócsarnok Lechner Ödön terve alapján. 1885-ben Országos Ipari és Kereskedelmi Kiállítás nyílt a ligetben, ebből az időből maradt fenn a mai Közlekedési Múzeum és az Iparcsarnok épülete.

A fejlődés legfontosabb fázisa a milleneumi készülődésre esit,; 1896-ban 53 hektáron, 200 díszes épületben kiállítás nyílt. Alpár Ignác tervei szerint valósult meg később a kiállítás ún. történelmi együttese, amelyből a Vajdahunyad vár ma a Mezőgazdasági Múzeum. Az épületegyüttes hazánk legszebb műemlék épületeinek, stíluskorszakainak reprezentálása: kerengős kolostorudva, Küküllő-vidéki városfal, törpe torony és lovagvár, Nyilaskapu, Hidaskapu, Segesvári csonka bástyatorony, Kínzótorony loggiával, Nyebojsza, Hunyadi-udvar, Zápolya-kápolna, Apostolok tornya, Brassói Bástya-torony, Jáki templom, Vajdahunyad vár. Felvonul itt a román stílustól kezdődő építészetünk egy-egy szép részlete festői elrendezésben. Az udvaron Ligeti Miklós Anonymus-szobra.

Megépült a kontinens első kéregvasútja Siemens-Halske műveként 1896-ban, majd a Műcsarnok olasz reneszánsz stílusban és a Szépművészeti Múzeum a görög klasszicizmus kései utódjaként (1900-1906, Schickedanz-Herczog tervei). A Milleneumi emlékmű páratlanul szép kompozícióval zárta le a Sugár utat és fogta architektonikus egységbe a két múzeumot és a ligeti bejáratot. Az emlékmű Zala György műve, míg az építészeti kialakítást Schickedanz Albert tervezte. Megépült a félköríves Kollonád is, a történelmi szoborcsarnokkal.

A Hősök tere 1937-ig kertépítészetileg összefogottabb volt (szökőkutakkal, fákkal), de az Eucharisztikus Kongresszusra burkolattal helyettesítették, ezzel a tér feszessé, élettelenebbé, a természeti környezetből kilépővé vált.

A Városliget 150 éves platánfákkal, sőt platánfasorokkal is büszkélkedhet, de szomorútölgy-csoportot, amuri parásfát, turkesztáni szilt, a tópart vajdahunyadi bejárata felől pedig szép mocsárciprusokat, füzeket lehet látni. A gyertyánokon, fenyőkön, cseresznyeféléken, díszalmákon, bükkön kívül számtalan fa- és cserjefaj fordul elő a legetben. A gazdag növényanyag nemcsak korra, hanem fajgazdagság tekintetében, kerttörténeti és kultúrtörténeti értékei miatt egyetemes értéket képvisel.

Forrás: Arborétumok országszerte 1984