Szinte az egész világon egyedülálló, hogy egy nagymértékben iparosodott, urbanizálódott térségben fekvő tó, melyet egy város csaknem teljesen körülvesz, vizén országos és nemzetközi vízisport bajnokságokat rendeznek és nyaranta ezrek fürdőztek, egyúttal Európa-hírű vízimadár gyülekezőhely is legyen.A tatai Öreg-tavat 1989-ben felvették a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelméről szóló Ramsari Egyezmény jegyzékébe. A tó és környéke számos természeti és kultúrtörténeti értéknek nyújt otthont. A ma 220 hektár kiterjedésű Öreg-tavat Magyarország legrégebbi mesterséges halastavaként tartják számon és vajmi kevés szó esik a tó valójában természetes eredetéről.

A századforduló táján itt napvilágra került csonttöredékek tanúsága szerint a tó már a pleisztocénban is részét képezte annak a langyos forrásokkal táplált, hatahnas mocsárvilágnak, mely a Vértesaljától egészen a Dunáig húzódott. Egyes források szerint már a rómaiak idejében is volt itt tó, ám a maihoz hasonló formáját a XIV. században nyerte el. Ekkor építtette meg Zsigmond a ma is látható völgyzáró gátat és emeltetett várat a csodálatos fekvésű tó partján. Feljegyzések szerint Mátyás király nemcsak vadászatok idején kereste fel a várat és a forrásokban, erdőkben bővelkedő tájat, hanem huzamosabb időt is eltöltött itt. A környező tatai mocsarakat végérvényesen a XVIII. században Mikoviny Sámuel írányításával csapolták le. A hajdan nagyhírű temil karsztforrások a térségben folytatott évszázados szénbányászat következtében az 1960-as, 1970-es évekre fokozatosan elapadtak és ez mind a mai napig meghatározza az Öreg-tó vízminőségét is. Napjainkban a tó egyedűli táplálója az a mintegy 53 km hosszú Által-ér, mely a tatabányai és oroszlányí iparvidékeken keresztülfolyva olyannyíra elszennyeződik, hogy a tóban 1985-óta nem lehet fürödni. A rendkívül gyorsan eutrofizálódó tó vízminőségének helyreállítására az elmúlt évtizedekben számos intézkedési terv született. Ezek azonban sajnos magukon hordozták az átgondolatlan fejlesztés jegyeit is. A mederkotrások alkalmával kitermelt több százezer köbméternyi iszappal - összhangban az akkori üdtülőfejlesztési elképzelésekkel - a tóparti nádasokat, mocsarakat és ligeterdőket töltötték fel. A partok kiépítésével a hajdani fövenyek és nádasok csaknem teljesen eltűntek, napjainkban a tó partvonalának mindössze egyharmada tekinthető természetesnek. A nemzetközi természetvédelmi jelentőségű Öreg-tavon 1993-tól végérvényesen megtiltották a korábban nagy zavarást jelentő vízivad vadászatot, bár tény, hogy Tata város és a sűrűn lakott régió így is rendkívüli mértékben és összetett hatásokkal terheli a tó nyugalmát. Lenyűgöző, hogy mindezek ellenére több mint kétszáz madárfajt figyeltek meg itt. A hazánkban előforduló valamennyi lúdfajon kívül (például batla, énekes hattyú, kékcsőrű réce), láttak itt szirti sast, urali baglyot, vízirigót. Bár a fészkelő fajok száma megközelíti a nyolcvanat, a tó elsődleges madártani jelentősége az októbertől áprilisig terjedő vonulási időszakra esik, amikor is naponta akár 20 000-40 000 vetési lúd, több ezer nagy lilik, dankasirály, tőkés réce és seregnyi más madár látható a leeresztésre kerülő tó vizén és iszapján. A jelenlegi természetvédelmi területhez tartozik a számos páfrányfaj termőhelyeként is ismert - s egykor külön megyei védettséget élvező tóparti feketefenyves, az egykori Esterházy-kastély parkja, a várkert, a Kálvária-domb (mely közvetlenül határos az országos jelentőségű természetvédelmi területként nyilvántartott geológiai bemutató területtel), a remeteségpusztai vadászkastély és szomszédságában az 1971-es vadászati kiállítás keretében kialakított vadaskert is, valamint a tó vízminőségjavítása érdekében egykori mocsaras területen létrehozott, sajátos hangulatú ülepítő is. Az összesen csaknem 600 hektáros védett területen számos műemlék található. A XIV. században emelt várban ma a Kuny Domokos Múzeum időszakos kiállításai tekinthetők meg. Az 1765-1769 között épült Esterházy-kastély épületegyüttesében jelenleg kórház működik, a rangjához méltó idegenforgalmi-kulturális hasznosítás azonban remélhetőleg nem sokáig várat magára. A "Vizek városában" egykor 19 malom működött, többségükben ma múzeumot, szállót létesítettek. Az egykori grófi lovarda jelenleg üresen áll. Mindezeken túl természetesen jóval több látnivaló akad a történelmi hangulatú, barokk város tóparti részein. A tó körüli erdő és park bővelkedik öreg fákban, közülük Keresztelő Szent János tóban álló szobra mellett terebélyesedő, csaknem 6 méter törzskörméretű idős platán a leghatalmasabb. Az Öreg-tó vizének fürdésre alkalmass á tétele és így a térség idegenforgalmi vonzerejének növelésére 1994-ben 18 önkormányzat részvételével megalakult az Által-ér Vízgyűjtő Helyreállítási és Fejlesztési Szövetség. A koordinálással előkészített nagyszabású rehabilitációs programnak várhatóan lényeges eleme lesz az Öreg-tó ökológiai célú part- és mederrendezése, valamint az Által-ér mentén egykor lecsapolt mocsarak biológiai szűrőmezőként történő helyreállítása.