A kastélyt a pécsi levéltári adatok szerint 1744-1750 között Batthyány Lajos gróf építtette. Majd nászajándékként került a sellye birtok Draskovich-tulajdonba. A sellyei kastélyról 1838-ban készült egy ma még kitínű állapotban lévő ceruzarajz, amely valószínűleg az eredeti állapotot mutatja. Ugyanez látható az 1900-as években készült fényképen is. Draskovich Iván volt a sellyei hitbizományi uradalom utolsó ura (1878-1963). Ő tette igazán naggyá és széppé a parkot. A nagy parkot az épület déli homlokzata előtt alakították ki. A napfénytől is derűsebb, építészetileg is vidámabb homlokzat előtt virágdísszel teli terasz van. Jobbra és balra szimmetrikusan elhelyezett kőből faragott virágtartó tálak állnak, melyek az első nagy barokk kert Vaux-le Vicomte kertjében látható tálakhoz hasonlítanak. Ez a négyszögletes terület a park legrégibb része, amelyen a kastély utolsó ura sem engedett változtatni. Valószínű, hogy ezt a részt a kastélyépítés befejezése után 1750 körül alakították ki. Az 1850-es években kezdett hódítani a tájképi kert divatja, ekkor kezdték kialakítani itt Sellyén a nagyobb parkot. A bővítés keleti és nyugati irányban történt még olyan áron is, hogy a Sósvertikére, Drávaiványiba vezető utakat áthelyezték. A park legidősebb növényei ebből az időbő származnak. Az igen változatos lombos és örökzöld fajok a múlt század második feléből maradtak meg, ebben az időben volt divat a gyűjteményes, dendrológiai kertek kialakítása. A tulajdonosok folyamatosan fejlesztették a kertet, például a meglévő, akkor 6-7 m magas mamutfenyőt 1927 februárjában hozatta a gróf szlatinai birtokáról. A háború után a park sorsa bizonytalan volt, bár igyekeztek a parkot megfelelően rendbehozatni, fejleszteni. Ennek keretében került 1965-ben védelem alá. Az arborétum számtalan ritkaságot őriz, például az aranytuja, az ezüst-fenyő., a páfrányfenyő. Szép és ritka a tarka levelű japánakác, a rózsás-szegélyű vérbükk, a vérbükk, a vér-tölgy, az andalúziai jegenyefenyő és a tiszafaváltozatok. Származásukat tekintve a világ minden tájáról érkeztek ide növényfajok, például Kaukázusból, Kínából, Japánból, Kanadából, Görögországból, Spanyolországból. Nagyon nehéz feladatot jelentene, ha meg kellene határozni a park legértékesebb vagy legszebb fafaját, választani szinte lehetetlen. A parkban ma lombhullatókból 240, örökzöldekből115 faj és fajta van jelen.

-----------------------------------------------------------------------

Az 1800-as évek elején a sellyei uradalom a Draskovich família birtokába került. A Kastély XVIII. században épült. A kastély északi két főkapu közötti rész a XVI. századból való, a keleti, nyugati és déli szárnyak 1745-50 között épültek. Draskovich Iván volt az, aki a kastély köré létrehozta a kastélyt övező parkot az 1760-as években. II. József 1781-ben mezővárosi rangot adott Sellyének. A Draskovich kastély körüli 7,65 hektáros arborétum 1965 óta természetvédelmi terület, mely botanikai értékei miatt került védelem alá. Az arborétum számtalan ritkaságot rejt magában, s Dél-Dunántúl legszebb és legfajtagazdagabb parkja. Mai állománya 240 lombhullató és 115 örökzöld fajta. Idegenforgalmi értékét növeli az is, hogy a Nemzetközi Festő- és Faszobrász Alkotótáborokban készített alkotások közül mára 11 faragott szobor került felavatásra területén. A ritkaságok között kell megemlíteni a mamutfenyőt, a balzsamfenyőt, a jegenyefenyőt és a japánakácot.