A sopronhorpácsi Fő utca keletészakkeleti végén van a kastélypark főkapuja Széchényi György győri püspök és főispán, majd kalocsai érsek szerezte a XVII, században a Széchényi-család birtokait, köztük Horpácsot is, Ezen a területen gyertyános-kocsánytalan tölgyes foltok váltakoznak a mélyebb részeken különösen a Metőc-ér menti magasártéren keményfás - tölgy-kőris-szil - ligeterdőkkel, illetve az egy-egy pangóvizes folton élő mézgáségeressel. A XVIII. század elején épülhetett egy úgynevezett kis kastély, Széchényi László gróf 1738-ban már ebbe költözött. Az építkezésnél valószínűleg megritkították a kis kastély körüli részen az erdőséget, de a korra jellemző francia vagyis mértani elrendezésű kert kialakítására semmi nyom nem utal. Valószínűleg ebből az időből származik a park legöregebb és az egész ország egyik legméretesebb gyertyánfája. A törzskerület a fatörzs 130 cm-es magasságában közel 300 cm, a koronavetület mintegy 350 m2. Széchényi Zsigmond özvegye, aki később sógorának, Ferencnek lett felesége, nagy energiával befejezte az "új", a mai kastély építését. Anyósa, Széchényi Antalné a dénesfai Cziráky-kastélypark mintájára szorgalmazta, hogya horpácsi kastélyt övező ligetből tájképi parkot alakítsanak ki. Elgondolását mindkét fia és a menye is felkarolta. Ekkor ültettek a kertbe természetes úton is felújuló kocsánytalan és kocsányos tölgyet, magas és magyar kőrist, mezei szilt, platánt, vadgesztenyét és tiszafát, majd egyre több, részben a Kárpát-medence más tájain őshonos fafajt, részben pedig egzótákat. Széchényi Ferenc és neje az 1780-as évek közepén Horpácsról könyvtárastól, régiséggyűjteményestől Cenkre költözött, Cenkről ajánlotta fel 1802-ben nemzeti közcélokra magángyűjteményeit. Így vetette meg könyvtárával a később róla elnevezett Országos Széchényi Könyvtár, régiség gyűjteményével pedig a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait.

E nagyvonalú ajándékozás méltó megörökítés ére 1802-ben Horpácson - a család jelenlétében - Széchényi Ferenc egy hársfát ültetett a kastély déli parkbejáratával szemközt. Ez a Széchényi-emlékfának nevezett példány azóta faóriás lett. A körülbelül 20 méterre kinyúló földre "könyökölt" oldalágai meggyökereztek, így az anyafa körül úgynevezett fiókfák nőttek. Ma is a park rendkívüli látványossága ez a szakmai szempontból is különleges együttes. A XIX. század első évtizedeiben is folytatták a parképítést. Széchényi Ferenc három fia számára három hitbizományi birtokrészt jelölt ki. A legfiatalabbé, Istváné lett Cenk, a középső testvéré Gencs-Apáti, a legidősebb, Lajos Horpácsot kapta. Lajos gróf különösen az egzótákat szerette. Ezt bizonyítja - többek között - például a Vépről hozott, és Vépre akkor Észak-Amerikából érkezett duglászfenyő, mely ma a park legidősebb és legméretesebb duglászfenyő példánya. A földfelszín felett 130 cm magasságban mért kerülete közel 200 cm, magassága pedig több, mint 30 m. Lajos gróf - öccséhez, Széchényi Istvánhoz és édesapjához Széchényi Ferenchez hasonlóan - reformgondolkodású és cselekedetű főúr volt.1848-49-ben a szabadságharc mellett foglalt állást, majd az aradi 13 vértanú kivégzésének hírére még 1849 késő őszén emlékükre 13 platánt ültetett a parkban. Ezzel a tettével Bécs szemében kegyvesztetté vált, és ezért 1855-ben bekövetkezett haláláig minden közszerepléstől eltiltották. Ezek a platánfák a település kegyeleti helyévé váltak. Az 1980-as évek elején még emlékeztek a legöregebb emberek arra, hogy a kiegyezéstől az I. világháborúig minden esztendőben október 6-án a tanuló ifjúság és a község elöljárósága itt emlékezett meg az aradi vértanúkról. Igaz a platánfák száma közben az egészségi okokból végrehajtott kitermelés miatt csökkent. Jelenleg - fiatalabb egyedekkel pótolva - ismét 13 platánfa emlékeztet a bécsi udvar politikai megtorlására. Lajos grófot fia, Széchényi Imre követte az uradalom élén, aki - még a kis kastély lebontása révén nyert területen is - tovább gazdagította a park növényállományát. Imre gróf a már akkor is igen gazdag egzóta gyűjteményét az Európában akkor elterjedő távol-keleti egzótákkal bővítette. Üvegházat is létesített 1872-ben. A nagyon művelt humanista nemcsak a vagyoni arisztokrácia és a politikai hatalom képviselőit látta gyakran vendégül. Vendégei voltak olyan világhírű művészek is, mint például Liszt Ferenc, aki két ízben is heteket töltött a kastélyban. Utódai az államosításig folytatták a család növényszerető hagyományát. A Növénynemesítő Kutatóintézet 1930-ban települt Sopronhorpácsra. Ez az intézmény 1952 óta kezeli a parkot. Folyamatosan, de különösképpen a 60-as évek második felére tetőző szilfavész pusztításai nyomán lékek, üres területek keletkeztek. Pótlásukra dr. Csapody Gyula tudományos főmunkatárs szakmai irányításaival lombhullató- és örökzöldcsemetéket ültettek. Ma közel 500 lombos és közel 150 örökzöld növény díszlik a parkban, amely a megyének a soproni botanikuskert után a legfajgazdagabb parkja. Az őshonos lágy szárú és cserjefajok ma is a magasártéri üde-félnedvesnedves, esetenként a vizes vízgazdálkodási fokozatot jelzik. Szubmediterrán-szubatlanti növényfaj ok közül itt él a borostyán és a kis télizöld meténg. A tölgy-kőris-szil ligeterdő állományalkotó fajai mellett a mezei, a korai és a hegyi juhar, a májusfa vagy zselnicemeggy, a vénic szil és egy pangóvizes mélyedésben mézgás éger is előfordul Jelen vannak a hazai nyárak is. A Kárpát-medence  más tájairól ide hozott, illetve egzóta fafajok és alakváltozataik rendkívül nagy számban fordulnak elő a parkban. A park legnevezetesebb fája egy japán ciprus példány, amelynek törzskerülete 130 cm magasságban 150 cm, magassága 30 m. Ez a Magyarországon tenyésző japán ciprusok legméretesebbje. A park a különféle átszervezések és a jogutódok kedvezőtlen anyagi helyzete miatt rohamosan pusztul. Legalább az elemi fenntartást fedező árbevételt teremtő programokat kellene szervezni a közeli Bükfürdőt látogató vendégek számára is. Országos védelme is kezdeményezendő. Horpács a XII. század végén a romantika stílusában épített templomát a tatárjárás után gótikus részletekkel egészítették ki. Első okleveles említés Horpácsról 1228-ból maradt ránk.