A rábasebesi kastélypark 4 hektáros területe az alig 50 házból álló kisközség belterületének szélén, a Rába gátja mellett található. Ke-ményfás tölgy-kőris-szil ligeterdőmegritkításával kialakult angol stílusú tájképi park. A parkban 150-200 éves kocsányos tölgyek, néhány - 100 év körüli -magas és magyar kőris, mezei és vénic szil, idős hazai nyárak (fekete nyár, szürke nyár) találhatók. A legöregebb lombos egzóták, így a platánok is mintegy 150 évesek. A két világháború közötti ültetésekre több vadgesztenye, nemesnyár-hibrid, szomorúfüz és zöld juhar emlékeztet. Néhány erdei- és feketefenyő, valamint örökzöld egzóta is található a parkban. Cserjeszintje a szokásos magasártéri fajokból áll, különösen sok a mogyoró. Védettségét elsősorban a lágyszárú növényfajok indokolják: medvehagyma, gyöngyvirág, odvas keltike, hóvirág, tavaszi tőzike, erdei szélfű, széleslevelű salamonpecsét. A részletes növény- és állattani feltárás további feladat. A település Sebös (írva: Sebus) alakban a XIII. század óta ismeretes oklevelekből. 1851-ben a község határát, amely "róna és elég termékeny..., erdeje, mely tölgy, vadkörte és alma, s szilfákból áll", a soproni káptalan birtokolta. A századfordulón épült mai műemlék jellegű kastély a Magyar Nemzeti Múzeumot és az Országos Széchényi Könyvtárat alapító Széchényi Ferenc unokájáé, Széchényi Jenőé volt eredetileg. A kastélyt és a parkot a két világháború között Vág és Rábasebes főjegyzője, Dobos Gábor gondoztatta, az ő kezdeményezésére telepítették az egzóták egy részét. A II. világháború után államosított terület néhány éve magántulajdonban van, a park csak a tulajdonos engedélyével látogatható.

Rábasebesen az elhagyatott neobarokk Széchenyi-kastély a közelmúltban még kastélyszállóként üzemelt. Itt nem csak jelképesen állt meg az idő, de a homlokzati órán is. A kastély egész jó állapotban van, és bár elvileg az ember útját állja egy jelképes sorompó az utca felől, körbe lehet járni az épületet. Az ablakokon bekukucskálva úgy láttam, pár éve szépen felújították: a fürdőszobákban törülközőszárítós radiátorokat látni, az ebédlőben a kovácsoltvas székek között az asztalokon még ott a ropogósra vasalt fehér abrosz.

Rábasebesen megállt az idő (Galériához kattintson a képre!)

Fotó: Kisgyörgy Éva

Mintha hirtelen hagyták volna magára az épületet, a bejáraton egy „Rögtön jövök” felirat lóg, de nem tűnik úgy, hogy igazán érdemes várakozni. A kastély szokás szerint állami tulajdonba került, a rendszerváltásig termelőszövetkezet működött a falai között, de ott volt az orvosi rendelő, fodrászműhely, könyvtár, a nyári óvoda és a községi tanács is. Az 1990-es évek elején került befektetők kezébe, akik szállóként működtették. Az utolsó hír, amit találtam róla, az értékesítési szándékról szól: az üzemeltetésbe belebukott egykori tulajdonosok 400 millióért kínálták eladásra 2011-ben.