A Rábaközben, a kisalföldi táj folyókkal sűrűn szabdalt vidékén, a Kis-Rába partján áll Mihályi kastélya. Szolíd megjelenése, romantikus keleti homlokzata a folyó felől játékos kis saroktornyaival, mint valami díszlet, gyönyörködteti a szemlélőt. A négyszögletű zárt udvarból finom rajzú neogót ajtó nyílik a folyópartra. A bástya tövében középkori hangulatú kút, körülötte pihenőhely, mellette hatalmas piramistölgy és a szentimentális kertek jellegzetes növénye, a krisztustövis vet árnyékot rá. A folyón túlra keskeny fahíd vezet, közelében Nepomuki Szt. János barokk kőszobra áll. A parton mellette sétaút vezet, tágas, gyepes térségben, szépen színeződő juharok, csüngő fehér nyír lombjáő?talpazaton álló virágos váza teszi teljessé. Széttekintve a legszebb képek tárulnak fel. A vízen túl a kastély és az egész kertet uraló csodálatos, hatalmas vízparti platán között - amely alatt pihenőhely van - a látványt a barokk templomtorony zárja, k?sisakjának sarkain kis angyalokkal, hatalmas feketefeny?k, japánakácok, nyírek, tiszafák között. A parkban "S" alakban kanyargó folyó partján a kastélytól távolodóan sorakozó magas fenyők, tiszafák, bukszusok mellett húzódik meg egy kis kioszk, nagy jegenyenyár előtt, hátterében a sűrű lombtömegek erd?szer? s?r?je énekesmadarak rejteke. Szabadon látogatható. A nyugat-magyarországi, eredetileg négy saroktornyos épületet, amely a későbbi átalakítások ellenére is megőrizte a 16. századi várkastélyok építészeti arculatát, az 1560-as évek elején emelték. Fele részét házasság révén a katonaköltő, Vathay Ferenc szerezte meg. 1704-ben és 1709-ben a császáriak feldúlták, nyugati részét Niczky György állíttatta helyre 1712-ben. Ennek dokumentuma a hátsó szárny emeleti nagytermének bibliai idézettel díszített, faragott mestergerendáján olvasható. Ugyanekkor kerülhetett sor a Rártky-család tulajdonában lévő keleti rész felújítására is. Ekkortájt épült az árkádíves udvari folyosó és a Niczky-szárny toszkán oszlopos árkádsora. A 18. század derekán bontották le a keleti szárny két saroktornyát, és hozták létre a mai homlokzat szimmetrikus, középrizalitos formáját.
Az udvari hátsó sarokban lépcsőházat építettek, emeletes árkáddal. Ekkor, a Niczky Lázár személyéhez köthető átépítés során készült el a park is. 1860 körül Dőry Miklós vette meg a kastélyt, s a két vízi bástyát is meghagyva angol gótikus stílusban építtette át. Így a négyzetes alaprajzú kastély emeletes főépületének egytengelyes középrizalitját Tudor-tornyocskákkal közrefogott lépcsőzetes oromzat zárja, a homlokzatán háromosztatú, kiemelt középrészű, neogótikus ablakkal.Az épületet az 1970-es években - a késő középkori és a barokk megjelenés érvényre juttatásával - restaurálták. Kertje védett, még felismerhető a 19. századi angolkert jellege.
Az egyemeletes, két saroktornyos épületet 1969 és 1974 között állították helyre, ezután szállodaként és oktatási központként működött. 2006-ban megkezdték a felújítását, ami forráshiány miatt leállt, az új hasznosítási formát pályázaton igyekeznek megtalálni. Érdekes, hogy a kastély elölről és hátulról egészen más képet mutat: a hátsó (a fáktól nehezen fotózható) oldal a régebbi épületrész, itt még megmaradt az eredeti négy toronyból kettő és a falak sárgára vannak festve. Az utcafront a romantikus stílusú, halványkékre festett homlokzat, innen nem is látszanak a tornyok.
Az épület 2006-ban került a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz. Kutatása lezárult, felújítása megkezdődött, de nem fejeződött be. Forráshiány miatt az épületet 2011. márciusában a KÖH átadta a Magyar Nemzeti vagyonkezelő Zrt-nek, akik a kastély üzemeltetésére a jövőben pályázatot írnak ki.
A parkról
A kastély vonzerejét növeli a Kis-Rába folyó által kettészelt, közel két hektár területű védett park. A csodálatos fekvésű park területén számos, terebélyes, öreg fa él. Százötven éves vadgesztenyék és platánok mellett tiszafák, juharok, öreg tölgyek, fenyők és hársfák magasodnak a kastély körül. Köztük botanikai ritkaságok is.
2006 évtől megkezdődött a park rekonstrukciója is. A későbbiekben a kastély felújításával a kert is meg fog szépülni. |