1760-ban említenek először a soponyai kastély körül kerttelepítést és a személyzeti összeírásban a legnagyobb létszámot a kertészet adja. Ez időben Magyarországon díszkert csak barokk stílusban épült. 1807-ben Pollack Mihály tervei szerint korszerűsítik és bővítik a kastélyt klasszicista stílusban és ehhez "angol kert"-et építenek mai méretűre, feltehetően Pollack Mihály útmutatása szerint. A Selyem-majori árok vize folyt, kanyargott a kert közepén díszként a mesterségesen alakított "Hattyús tó" után lévő, jelentős kiterjedésű sóstóba. 1799-ben gróf Zichy János házasságot kötött Colloredó Franciskával és ezzel újabb fényes fejezet kezdődik a kertépítésben. A betorkolás fölött szép kőhidat építenek 1822-ben. Ezen át vezet az út a kastélyba. A "Hattyús tó" melletti mesterséges dombokon tiszafa és virginiai borókaliget volt, a dombtetőn filagóriával. A sóstó közepén jelentős méretű dombként emelkedett ki a sziget. A kastély belső udvarának díszkútjára a klasszicista ízlés szerinti felépítmény került vörösmárványból 1829-ben. Az 1836-os leírás szerint a park már "látvány". Az angol-kert divatos növényei, a szomorúfűz, a jegenyenyár, japán akácok, vadgesztenyék, fekete- és erdei fenyők nagy része ma is megvan. Különös érdekessége és értéke a kertnek a védett értékként számon tartott téltemető tavaszi virágzása. Itt az egész kertet koratavasszal szinte elborítja. A kert rétjeit, tisztásait szamárral legeltették és ezért, ahol leginkább tartózkodtak, azt a területet "szamárrét"-nek nevezték. 1894-ben artézi kutakat fúrtak a víznyerés érdekében. Ezek, mint források működtek, vörösmárvánnyal voltak jelölve és a gróf lányai után Ludovika és Viktória forrásnak nevezték el. Később egy "Katona-forrás" is lett a kertben. Itt kezdte pályáját a várpalotai születésű Fuchs Emil, aki 1865-től jeles fővárosi főkertész volt. A tulajdonos Gróf Zichy Ödön a kertészetnek élt, tudományosan művelte. Nyolc üvegház volt ékessége a kertnek, különleges növényekkel. 1900. után gróf Zichy János kulturális miniszter részére a keleti homlokzat elé díszes parter épül szőnyegágyakkal.

A kastélypark a Székesfehérvár-Sáregres-Cece közötti közlekedési út mellett, Székesfehérvártól 20 km-re található. 1650-ben a Soponya nevű kis kültelki települést a tőle délre fekvő, szomszédos Nagyláng községhez csatolták, majd 1922-ben Nagyláng a Soponya nevet vette fel. Károly János írja, hogy az 1900-as évek elejéna nagylángi birtokot gróf Zichy György kezelte és a birtokhoz tartozó nagylángi kastély környéke "tóval ékesített és a legkülönlegesebb növényzettel, fa, cserje, üvegházi és leggondosabban ápolt mezei virágokkal díszelő volt". A Zichy-család nagylángi birtokán a XVIII. század végén barokk kastély épült, amelyt a XIX. században Pollack Mihály tervei alapján klaszszicista stílusban építettek át. A kastélyhoz tartozó tájképi kertnek alapját a park nyugati és délnyugati szélén fekvő ligeterdők és az épület melletti Sós-tó képezte. Az 1800-as évek második felében, az erdős ligetek tisztásaira magányosan álló fa- és cserjefajokat ültettek. A park nagyobb arányú fejlesztése az 1900-as évek elején kezdődött. A pangóvizek lecsapolására épített árok-rendszer középső szakaszának kiszélesítésével és medrének mélyítésével kis tavat alakítottak ki. Mellette a kiemelt földből mesterséges dombot emeltek, ártéri kutakat fúrtak. A természetes erdőfoltokba tájidegen fafajokat, a gyepes területekbe pedig kerti virágokat ültettek. 1945 után a park képe alaposan megváltozott. Területe 48 ha-ról a jelenlegi 37 ha-ra csökkent, ahol 350 gyerek részére "gyermekvárost", gyermeknevelő otthont létesítettek. A megváltozott rendeltetésnek megfelelő épületeket, szolgálati lakásokat, sportpályákat stb. építettek. Az új létesítmények megbontották a kastély és a park harmonikus összhatását. A képbe az erdőgazdaság lapostetős vadfeldolgozó üzeme és a Soponyai Erdészet irodaháza sem illik. A kastély körüli szépen gondozott füves térségben idős és fiatal lucfenyő-, ezüstfenyő-, kislevelű hárs-, platán-, vasfa-, vérbükk-, vadgesztenye-, mezei és hegyi juhar, ostorfa-, nyírfacsoportok találhatók. A sportpályáknál ajapánakác, ostorfa, vénic és mezei szil, vadgesztenye, korai és hegyi juhar, magas kőris, fekete dió, bálványfa, akác és kislevelű hárs különböző korú példányai alkotnak szép ligetes facsoportokat. A kastély belső udvarán állt egy 120 éves, 15 m magas, 530 cm törzskörméretű császárfa, ez sajnos kipusztult. Az eredeti erdőállomány őshonos fafajai: magas kőris, kocsányos tölgy, fehér és szürke nyár, valamint a kiveszőben lévő mezei szil. Botanikai érdekesség egy, a Lipót császárról elnevezett juharfajta, amelynek fiatal fakadó levelei sárgák vagy bronzszínűek, később fehértarkák. A park faj gazdag cserjeszintje alatt a borostyán és a kis télizöld társaságában virít a védett májvirág mindhárom -fehér, kék, rózsaszín - színváltozatában.A kastély körüli füves területeken a hóvirággal egyidőben tömegesen bontogatj a sárga szirmait a téltemető, mely a télvégi parkot is színpompássá varázsolja. A terület korlátozottan látogatható. Engedélyt a Gyermeknevelő Otthon vezetőjétől kell kérni.