A park történetéről kevés irodalmi anyag maradt ránk. Károly J. írta le, hogy 1650-től Zichy Istvánnak és Baranyai Máriának és örököseinek adományozta III. Ferdinánd a birtokot. "?Ma is ezek utódjáé, gr. Zichy Jenőé, kinek itt példaszerű gazdasága, kastélya és gyönyörű parkja van?" Károly J. könyvében említett kastélyt később lebontották és annak helyén, az 1870-es években angolgót stílusú új kastélyt építtetett a Zichy-család. A kastély és a park 1930-ban vásárlás címén báró Szterényi tulajdonába került. Az állami gazdaságok megalakulása óta 1992-ig a jogutód nélküli megszűnésig, a Sárszentmihályi Állami Gazdaság igazgatási központja volt a kastély. Sajnos ettől az időponttól felgyorsult a park pusztulása, engedély nélküli fakivágások, falopások, illegális szemétlerakások jelentik a legnagyobb kártételt. A kastélypark koráról keveset tudunk. A parkot tájképi stílusban alakították ki, amelyben a kocsányos tölgy mellett a Duna-Tisza közi tölgyesekből hiányzó gyertyán sok méretes és idős példánya is megtalálható.

A park igazi értékét a hazai fa- és cserjefajokból művészien kialakított erdőfoltok, facsoportok jelentik. A kastély mellett hatalmas kocsányos tölgy hívja fel magára a figyelmet, életkora 180 év körüli, törzskerülete 485 cm. Az erdőfoltok kontrasztos színhatását a lombos fák koronája fölé magasodó, hatalmas termetükkel A természetvédelmi területet gépkocsival a Székesfehérvár-Sárszent-mihály közötti közúton, Veszprém felől a 8-as számú főútról Várpalota és Inota között letérve,

Nádasdladány és Sárkeszi érintésével gépkocsival (Székesfehérvár felől autóbusszal is), vonattal pedig a Sár-szentmihály vasútállomástól mint-egy kétkilométeres gyaloglással lehet elérni. A park történetéről kevés irodalmi anyag maradt ránk. Károly J. írta le, hogy 1650-től Zichy Istvánnak és Baranyai Máriának és örököseinek adományozta III. Ferdinánd a bir-tokot. "...Ma is ezek utódjáé, gr. Zichy Jenőé, kinek itt példaszerű gazdasága, kastélya és gyönyörű parkja van..." Károly J. könyvében említett kastélyt később lebontották és annak helyén, az 1870-es években angolgót stílusú új kastélyt építtetett a Zichy-család.

A kastély és a park 1930-ban vásárlás címén báró Szterényi tulajdonába került. Az állami gazdaságok megalakulása óta 1992-ig a jogutód nélküli megszűnésig, a Sárszentmihályi Állami Gazdaság igazgatási központja volt a kastély. Sajnos ettől az időponttól felgyorsult a park pusztulása, engedély nélküli fakivágások, falopások, illegális szemétlerakások jelentik a legnagyobb kártételt. A kastélypark koráról keveset tudunk. A parkot a tájképi vagy angol kertstílusú ízlésnek megfelelően alakították ki, amelyben a kocsányos tölgy mellett a Duna-Tisza közi tölgyesekből hiányzó gyertyán sok méretes és idős példánya is megtalálható. A park igazi értékét a hazai fa- és cserjefajokból művészien kialakított erdőfoltok, facsoportok jelentik. A kastély mellett hatalmas kocsányos tölgy hívja fel magára a figyelmet. Életkora 180 év körüli, törzskerülete 485 cm, koronavetülete 33 m2. Alacsony törzséből 8-10 m magasságban nyúlnak ki az oldalágak. Terebélyes koronája alatt az árnyéktűrő borostyán teljesen benőtte a talajt. A kastély különleges, az országban kevéssé ismert építészeti stílusával hívja fel magára a figyelmet. Falaira felfuttatott trombitafolyondárral, a borostyánnal, valamint az ősszel lángolóan vörös levelű borostyánszőlővel (vadszőlő) csodálatos esztétikai látvány. Az erdőfoltok kontrasztos színhatását a lombos fák koronája fölémagasodó, hatalmas termetükkel tekintélyt parancsoló erdei -és feketefenyő-csoportok jelentik. A tűlevelét hullató vörösfenyő karcsú alakjával és csipkére hasonlító lombjával tűnik ki. A hazai juharfajokat a korai, a hegyi, a mezei juhar, a gyomfának tekintett zöld juhar, valamint oltott juharváltozatok képviselik. A hatalmasra nőtt példányok közül a leggyengébb növekedési erélyű mezei juhar is 255 cm törzskerületű. A juharfák őszi lombszíneződése csodálatos színkavalkádot alkot a bükk sárgás, a vérbükk sötétvörös és a parkban lévő egyéb fák lombjának ezernyi színével. A parkban előforduló fafajok közül említést érdemel még a kislevelű hárs, a juharlevelű platán, a vadgesztenye, madárcseresznye, szűrke nyár, japánakác és a ciprusfélék közül a virginiai boróka. A különleges fafajok közűl a környezetéből kimagasló karcsú, piramis vagy tornyos tölgy, a tövis nélküli gledícsia, a Kínából származó páfrányíenyő, valamint a madárcseresznye és a csepleszmeggy spontán hibridje a Cerasus x mohácsyana. A cserjeszintet az ostorménbangita, a kányabangita, a csíkos kecskerágó, a húsos és veresgyűrű som, az alásfa és az erdei iszalag képezi. A kastély körüli ápoltabb erdőfoltok gyepszintjét szinte teljesen beborítja az örökzöld kis télizöld májusban kék színű virággal pompázó szőnyege és a szintén örökzöld, közismert borostyán, amely az erdei iszalaggal együtt a fák törzsén felkúszik a lornbkoronába is. A park egyes részein túlszaporodott iszalag egyébként káros a fás növényzetre. A park évszázados fái és az alattuk levő cserjeszint biztos fészkelő- és táplálkozóhelye az itt élő gazdag madárfaunának.