A magyar késő-barokk építészet kiváló alkotásai közé tartozó nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastély a Grassalkovich-típusú kastélyok stílusjegyeit mutatja. A trapézidomba komponált, A betűt formázó épülettömb északra néző cour d'honneur-ös (díszudvaros) főhomlokzatát barokk programmal alakították ki. A korszak igényei szerinti, kissé színpadias, gazdag fény-árnyék hatásokat biztosító párkányok, pilaszterek, oszlopok és fülkék tagolják. Az igényes szobrászati dísz méltó koronája az épületnek: a kupolára emlékeztető tetőszerkezettel fedett középrizalit oromzatában a Száraz és Rudnyánszky család címere büszkélkedik.

A nagytétényi kastély ókorban gyökerező története szinte analóg Magyarország történelmével. A kastély helyén már az I-II. században épült római "villa rustica", vagyis egy gazdálkodó háza állt. A középkorban a villa maradványai beépültek a kastély alapfalaiba, nyugatra néző kapujának orsóköve a kastély pincéjében ma is látható. Feltételezések szerint a mai kastély magva, a római maradványokat is magába foglaló gótikus várkastély a 13. sz. folyamán az Árpád-házzal rokonságot tartó helyi birtokos Tétény család számára épült. A szabálytalan négyszöget képező építmény keleti (Duna felőli) oldalán kétszintes lakószárny, nyugati oldalán 1-1 toronnyal szegélyezett kapu állt. 1309 körül Tétény Hédervári Lőrinc nádor, a budai vár kapitánya tulajdonába került, s azt a család több mint két évszázadig birtokolta. A Héderváriak idejében a déli fal mentén a lakószárnyat L alakban kibővítették.

A török hódoltság másfél évszázada (1541-1686) alatt Tétény a budai szandzsákhoz, közvetlenül a szultán fennhatósága alá tartozott. Az épületet magas rangú török tisztek lakták. 1686-ban a felszabadító harcokban mutatott vitézségéért Buchingen Ferenc kapitány kapta meg, majd az elzálogosított javakat Száraz György váltotta meg.

A később bárói rangra emelt Száraz György királyi személynök 1716-ban kezdte meg a gazdálkodást Tétényben és hozzáfogott a kastély újjáépítéséhez és kibővítéséhez. A középkori várkastély eredeti körvonalainak fenntartásával északon a várfal mentén új, egyemeletes, összekötő épületszárnyat emeltetett és a déli oldalon a toldalékszárnyat a délkeleti saroktoronyig kiépíttette. Így egy zárt belsőudvaros, négyszögletes tömböt formázó épületegyüttes alakult ki. György báró a kastély déli falával párhuzamosan boltozott istállóépületet is emeltetett

A báró halála után veje, Rudnyánszky József lett az új tulajdonos, aki az 1778-ig elhúzódó külső és belső átépítés során reprezentatív főúri rezidenciává alakíttatta a kastélyt. Az ő idején alakították ki a díszlépcsőházat és a két szint magasságú dísztermet magába foglaló cour d'honneur-ös főhomlokzatot. A szobák falát al secco technikával festett faldíszek gazdagították, amelyek az emeleten ma is láthatók.

A tétényi és a Grassalkovich-kastélyok (pl. a gödöllői és a hatvani kastély) stíluskritikai összefüggései közös építészre utalnak. A kor építéstörténetével foglalkozó Voit Pál a tétényi kastély esetleges tervezőjeként Oraschek Ignác kamarai építészt jelöli meg. A kastélypark hármas terasszal a Dunát kísérő hajóvontató útig húzódott. Eredeti terve nem maradt fenn, egykori leírások fácános kertjét, különleges növényeit említik. Eredeti formában maradt fenn a hullámos záróvonalú kerítés egy szakasza, a Duna felőli oldalon két támfallal összekötött sarokpavilon, a középső szintre vezető lépcső, néhány szobor és kerti dísz. Az 1865-68-ban kiépített "Déli Vaspályá"-t (vasutat) az alsókerten vezették keresztül, s a park ettől az időtől napjainkig leszűkítve, az osztótámfalig húzódik.

Rudnyánszkyné Száraz Julianna halála (1798) után a kastélyt, három részre osztva, a család oldalági leszármazottai örökölték. A központi szárnyat Horváth Zsigmond testőr, udvari tanácsos kapta. A család grófi rangra emelve a Hugonnay nevet vette fel. Hugonnay Kálmán gróf leánya, Vilma, az első magyar orvosnő 1847-ben a kastély falai között született (róla szól Kertész Erzsébet életrajzi regénye). A kastély nyugati szárnyának egy-egy része a Nedecky és a Mondbach családra szállt. Később a Pacassy család a kastély Mondbach családtól örökölt harmadát a francia származású Stephanie Heuze-re hagyományozta, aki itt megalapította a Vincés-nővérek Árvaházát, mely a ma is a kastélyban működő Habilitációs Intézet elődjének tekinthető.

1904-ben a kastély kiégett, eredeti belső berendezéséből semmi sem maradt fenn. A második világháború folyamán az épület súlyos károkat szenvedett. 1945 után a volt résztulajdonos, Dáni Géza művészettörténész elképzelését, hogy a kastély iparművészeti kiállítások színhelye legyen, az Iparművészeti Múzeum vezetője, Voit Pál is magáévá tette. Előterjesztésére Nagytétény község Nemzeti Bizottsága támogatásával a birtokot kezelő Földművelésügyi Minisztérium 1948. július 1-jén átadta a kastélyt múzeumi célokra. Helyreállítása 1951-ben kezdődött meg, és még ebben az évben megnyílt az első bútorkiállítás.

1989-ben - a romló épületállapot miatt - szükségessé vált a kastély bezárása. Az 1997-ben megkezdett felújítási munkák után külsőben és belsőben megszépülve 2000 nyarán nyitotta meg kapuit ismét a kastélymúzeum.  (forrás: www.nagytetenyi.hu)