A kígyósi park létesítése arra az időszakra esik, amikor a Tisza környéke is bekapcsolódott a magyar parkok dendrológiai versenyébe s rendkívül érdekes és tanulságos tapasztalatokkal gyarapította a növényhonosítási ismereteket az Alföld különleges éghajlati viszonyai között. A kastélyegyüttes megalapítója Wenckheim Frigyes, aki korának nemcsak egyik legműveltebb, legfelvilágosultabb férfiúja volt, hanem birtokai és származása révén a leggazdagabb főurak közé tartozott akkor Magyarországon. 1875-ben a régi grófi kastélytól nyugatra megkezdte egy új emeletes neoreneszánsz "palota" építését. A terveket Ybl Miklós, eklektikus építészetünk legkiválóbb mestere készítette. Az építkezés 1875-től 79-ig tartott. A kastélyt 1882. július 19-én avatták fel.

A kastély körül elterülő 44 holdas tájképi park építése is Wenckheim Frigyes nevéhez kapcsolódik és feltehetőleg ennek tervét is az Ybl iroda készítette. A neoreneszánsz, aszimmetrikus kastélyépület kerti főhomlokzata előtt ívelt támfallal körülvett, mesterségesen kialakított terasz, alatta szimmetrikus elrendezésű és a főtengelyre illeszkedő pleasure-ground, közepén medencével, szökőkúttal lett kialakítva. Kétoldalról hatalmas fák emelik ki a tengelyt, közöttük nyugodt, széles, szabad gyepfelületen fut végig a tekintet. Ez a lazán és oldottan kialakított vue átvezet a fácánoson is, egykor kifutott a szabad tájba. A főtengely két oldalán nagyjából azonos arányú területen épült a tájképi kert, melynek útjai szeszélyesen kanyarogva haladnak végig ligetek és tisztások, belső kerti terek változatos során, kettős gyűrűként ölelik körül a kastélyt.

A  kastélypark egy főtengelyre épült. Ez a tengely kissé megtörik, két oldala nem szimmetrikus, amit valószínűleg az építés idejében már meglévő idős faállomány indokolt. A főtengely kifutott a szabad pusztákra, a kitekintést semmi sem akadályozta.A XIX. században létesült parkok gyűjteményes jellege ezen a részen kevésbé érvényesül. Bár ide is hozattak egzotikus, a természetes tájtól idegen fa- és cserjeféléket, mégis zömmel az őshonos fajokból találjuk a legszebb példányokat (pl. kocsányos tölgyeket).Az egykori angolpark legromantikusabb részlete a tó és környéke, melyből ma már csak következtetni tudunk az egykori állapotra. A tó mesterséges kotrással készült. Jelenlegi vízfelülete mintegy 0,3 ha.. Két híd ível át rajta: az egyik egy kis szigetre, a másik egy félszigetre vezet, mely kecses, légies vonalvezetésével fokozott figyelmet érdemel. A kis szigeten található szobortalapzat egykor egy Cupido alakját tartotta. A tó partját 1 m szélességben téglaburkolat szegélyezi. Fölötte egykoron terméskövek közé vízparti növényeket ültettek. A tó vízén tavirózsa virított, benne halakat neveltek. A vízen kacsák, hattyúk úszkáltak, romantikus, nádfedeles etetőjük a parton állott. A tavat egy csőrendszeren keresztül a parkban fakadó források táplálták, vízét zsilipen át a major felé lehet még ma is elvezetni.A források időközben elapadtak. Jelenleg fúrt kutak vízét nyomják a csőrendszeren keresztül a tóba. Amikor a tó medrét tisztították, halállományát egy másik kis tóba telepítették, mely a jelenlegi kézilabdapálya nyugati oldalán egy nagy tölgyfa tövénél, vaditatóként szolgált.A tóparton körbesétálva érdekes dolgokat figyelhetünk meg. A kis szigetről távolabb tekintve volt az ún. "babaház", ami a Wenckheim család gyermekeinek készült. A parasztházat utánzó, tornácos, búbos kemencés házikó valaha hangos lehetett a gyermekzsivajtól.Ugyancsak a tópartról jól látható a borostyánnal benőtt úszómedence maradványa. A 2 méter mély medencét egykor a volt gázház mellett egy - szomorúfűz tövénél fakadó - meleg vízű forrásból töltötték fel.A medence mellett kabinok, a távolabbi kis tisztáson tornaszerek - gyűrű, nyújtó, hinta - álltak. Sportolásra számtalan lehetőség kínálkozott: az istálló mellett kör alakú homokpályán lehetett lovagolni tanulni, a haladók pedig akadályokkal teletűzdelt lovaspályán tehették próbára ügyességüket. Ünnepi eseménynek számíthatnak a kastély előtti nagy tisztáson rendezett lovaspólójátékok.A jelenleg kerítéssel övezett kút helyén teniszpálya, a fiúkollégium környékén pedig hangár épült a sportrepülőgép számára. Innen délnyugati irányba indult a kifutópálya, lucernával bevetve, erdősávval szegélyezve.

A park észak-keleti részén szeszélyes alakú mesterséges tavat építettek két szigettel, benyúló földnyelvekkel,különleges öntöttvas híddal, átjárókkal. A kert legnagyobb értéke a lépésről-lépésre új színhatást, formát és téralakzatot nyújtó gazdag növényanyag a sötétvörös vérbükktől a haragoszöld Taxusokig. A kastélyban mezőgazdasági szakiskola és kollégium működik.

A kastély előtt franciakertet alakítottak ki buxusokból és nyesett tiszafákból, körülötte pedig angol, vagyis tájképi kert terül el. A franciakert központi részén igen szép szökőkutas vízmedencét található, ettől jobbra pedig a megye legtestesebb platánfája. Mielőtt besétálnánk a főépület elé, megpillantjuk az évszázados fehér nyárfákat, mögötte pedig a 8-as alakú mesterséges tavat, melynek partján a megye leghatalmasabb termetű mocsáriciprusai láthatóak.

Franciakert

Az épület tengelyében a széles díszlépcső előtt nagy, ellipszis alakú, szimmetrikus, nyírott bukszusokkal és tiszafákkal gazdagon díszített terület látható. Közepén barokkos vonalvezetésű szökőkútmedencét találunk, alakja lóhere formájú.A nyírott bukszus pleasure ground a századforduló hazai kerttörténeti alkotásainak egyik legnagyobb épségben megmaradt emléke. Karbantartása, szakszerű felújítása fontos feladat lenne.

Az egykori játékos bukszusgirlandok felújítása folyamatban van, lassan visszanyerik eredeti formájukat, szépségüket, méltán idézik a barokk kor hangulatát. Ha lesétálunk a lépcsőn, mind jobb, mind bal kéz felől óriási, földig ágas vadgesztenyét találunk. Virágzás idején, szinte földig borítják a gyertyához hasonló sárgásfehér virágzatok, ezért bokrétafának is nevezik. Gyönyörű, hússzínű változatát találjuk ugyanennek a fának a terasz nyugati - az istálló felé néző - végén. Gesztenyevirágzás idején még két különleges, pirosvirágú vadgesztenyét (Aesculus x carnea) találunk (egyiket a bevezető út mentén, a másikat a kastély nyugati homlokzata előtt).

A park növényvilága

A kastélyparkot az itt található erdőspusztai növénytársulásra alapozták. A máig megmaradt kocsányos tölgy matuzsálemek, a szürke nyár, mezei juhar, platán idős egyedei a legszebb díszei a parknak. Az ültetett fafajok között - a már említett vadgesztenyéken kívül - szép idős példányokat találunk mocsáriciprusokból a tavon átívelő híd mindkét oldalán (a hídat őrző ciprusok érdekes képződményei, a légzőgyökerek is láthatók), jegenyetölgyből - a nagy tisztás szegélyén; mocsári tölgyből - a volt teniszpálya mellett; törökmogyoróból - a gázház mellett, vérbükkből - a franciakert mellett. Az öreg platánhoz közel, de ugyanitt pompázik egy hatalmas páfrányfenyő is. Jeanne kisasszony útján haladva - aki több mint 60 esztendeig volt a Wenckheim család gyermekeinek nevelőnője - óriás méretű lucokban, simafenyőkben gyönyörködhetünk; különlegességnek számítanak a francia Rivieráról hozatott, szabdalt levelű hársak a tóhoz vezető út mentén, valamint a teljesen szabályos koronájú gyertyán a bevezető út keleti oldalán.Sajnos ezek az idős példányok lassan-lassan elpusztulnak. Egy-egy erősebb szélvihar kidönti, megcsonkítja őket. A kápolna mellett álló öreg tölgy megcsonkított ágai is az elhalás jeleit mutatják. A tövénél kettérepedt idős törökmogyorót sem lehet már megóvni a pusztulástól. Erősen a fa törzsébe mélyed az a vaspánt, amellyel még a gróf próbálta megmenteni a kápolnával szemben álló óriási tölgyet - sikerrel.A parkban az utakat valamikor mindenütt cserjeszegély kísérte, és egyben megakadályozta a betekintést a zárt állományba.A kísérő cserjeszegély fajtaösszetételét úgy határozták meg, hogy egy-egy utat egy-egy kiválasztott szín jellemezzen. Így jöhettek létre fehér, rózsaszín, sárga, és piros utak - természetesen csak a virágzás idejében.Nagy tömegben használták az orgonát, a jezsáment és a galagonyát. Talajtakaróként óriási területeket borított a mahónia.A kastély körül a cserjéket sövény vagy kúp formájúra nyírták, illetve szabályos, oszlopos növekedésűeket telepítettek. Ugyanitt helyezték el a nagy díszítőértékkel rendelkező, vagy ritkaságszámba menő növényeket is.Fehér, rózsaszín, lila virágú magnólia, telt virágú gyöngyvirágcserje, piros virágú öreg galagonya, nagy foltban labdarózsa, cserjenövésű vadgesztenye, floridai fűszercserje - pompázik és illatozik kora tavasztól.Virágos évelők legnagyobb számban a kastély körül pompáztak. A teraszon és előtte hatalmas rózsaágyakat szegélyeztek az egynyári kiültetések. A lépcsőket és a terasz korlátját kővázába ültetett egynyáriak díszítették. A télen üvegházban nevelt pálmákat nyáron kitették a szabadba, még hangulatosabbá téve a teraszt és a kastélyhoz vezető főutat. A fő- és melléképület között vezető út két oldalán alacsonyra nyírt, kettős bukszussövény közé magas növésű egynyáriakat ültettek.A kert tisztásain még foltokban megtalálható a japán keserűfű, a tűzliliom, beljebb az erdő fái alatt nagy területeken a gyöngyvirág, a pirosló és fekete hunyor, illetve a leánykökörcsin.

A gondosan nyírt sövények, a pázsit, a gereblyézett utak - óriási élőmunka-ráfordítással - mindig a legnagyobb rendet mutatták. 3-4 szakképzett kertész mellett 30 kertészfiú és kertészlány dolgozott, akik a park gondozásán kívül az üvegházakban és a kertészetben adódó feladatokat is ellátták.

A tó vizét leeresztő zsilip mellett kicsi, mesterséges dombon szaletli állott, körülötte pedig sziklakert. A ma már mindent elborító borostyán helyett az árnyas utakat páfrány, a napos tisztásokat pünkösdi rózsa szegélyezte.