Zala megye délnyugati részén, a Bázarekettyét Tormaföldével összekötő közút mellett, Kiscsehi községhatárában, Budafapusztán és a hozzá csatlakozó területeken létesült a Budafai arborétum. Budafapuszta a kömyező erdőkkel együtt 1945 előtt a báró Rubidó Zichy-család birtoka volt. Egy vadászkastély építésére 1926-ban került sor, ekkor létesült az épülethez tartozó park is. A vadászkastéllyal szemben lucost ültettek. A harmincas években a báró nehéz anyagi helyzetbe került, ezért levágatta a vadászház környéki erdőket, de szakszerű felújításukról nem gondoskodott. Így alakultak ki a nagyrészt sarj eredetű, zömében gyertyános "rontott erdők". 1945 után állami tulajdonba került a birtok. Az erdők kezelésével megbízott Dél-zalai Állami Erdőgazdaság 1959-ben egy arborétum kialakítását kezdeményezte. Az Erdőgazdaság által kidolgozott fejlesztési terv alapján az Országos Erdészeti Főigazgatóság még az évben engedélyezte létesítését. Az arborétum céljára Budafapuszta és környéke volt a legmegfelelőbb. Adott volt a park a vadászkastéllyal, az idős lucos, a rendkívül szép környezet, a változatos domborzati viszonyok, a jó megközelítési lehetőség. A legdöntőbb érv az volt, hogy Budafapuszta és környéke a göcseji bükktájban az arborétum létesítéséhez szükséges kedvező termőhelyi adottságokkal rendelkezik. A fejlesztési tervben az arborétum létesítésének célját a következőkben határozták meg: - a területegység fatermésének mennyiségi és minőségi növelése egzóta fafajok betelepítéséveI, - a különböző egzóta fafajok termesztéstechnikai eljárásainak kidolgozása, - a zalai termőhelyen termesztett egzóták faanyagának és egyéb melléktermékeinek komplex hasznosítása, - a meghonosodott egzóták - mint klimatizált magtermőfák - termésének felhasználása, - kedvező tulajdonságú ökotípusok kiválasztása, - oktatási bemutatóhely, tudományos megfigyelések lehetősége, szakmai ismeretek bővítése, - közjóléti célok biztosítása (kirándulóhely, pihenés, kikapcsolódás). A kivitelezési munkák 1954-ben kezdődtek. A szükséges területrendezések után bekerítették a mintegy 60 hektáros területet. Az arborétumot a Budafai-patak két egymástól élesen elkülönülő részre osztja, a parkra és az új, állományszerűen telepített részre. A háború alatt és az azt követő években nagyon elhanyagolt parkot az 1960-as években felújították. A beteg fákat ki kellett vágni, az elvénült cserjéket tőre vágni, az egész parkot kitakarítani. Az üres foltokba kiegészítésként újabb egzóták, díszcserjék kerültek. Kiemelkedő színfoltjai a tavasszal különféle színekben pompázó havasszépék (azáleák és rododendronok) csoportjai. A régi parkhoz déli irányban csatlakozva új park létesült további egzóták és díszcserjék csoportjaival. Itt került kialakításra - főleg a kiránduló tanulóifjúság számára - a játszó tisztás tűzrakóhelyekkel. Nagy gondot fordítottak a meglévő források, vizek hasznosítására. A régi patak alján felújították a régi kis tavat, a Pajtafai-völgyben pedig új víztározó épült. Az arborétum nagyobb és jelentősebb részét a különféle egzóta fafajok (főleg fenyők) állományszerű telepítései jelentik. Nagyrészük a már említett rontott erdők helyére került. Az ültetéseket 1960-1978 között végezték. Itt kapott helyet 1964-ben mintegy 10 hektáron az Erdészeti Tudományos Intézet egzótahonosítási kísérleti területe is. Az ültetések többszörös ismétlésben 0,1-0,25 hektáros parcellákban történtek. Az egzóták részben elegyesen, részben elegyetlenül kerültek a parcellákba. Ez az elrendezés teszi lehetővé az egyértelmű kiértékelést. Az arborétumban összesen 132 fenyő-, 88 lombosfa- és cserjefajta található.
Az 1959-ben alakították ki a kertet , a Zichy család 1926-ban épült vadászkastélyának 46 hektáros parkja területen; ahol 132 fenyő-, valamint 88 lomblevelű fa és cserjefaj látható, s völgyzárógátas tavak színesítik a növénykertet. A leglátványosabbak talán a jegenye-, mamut- és a mocsári fenyők. |