Pécsről Vajszló felé vezető úton Keresztes-puszta utáni települs Görcsöny. A régészeti kutatások szerint már a kőkorszaktól kezdve lakott település volt. A pécsi múzeumban őrzött leletek gazdagsága igazolja, hogy a kelták hosszabb ideig laktak itt, később a rómaiak korában már számottevő település állt a mai falu helyén. A település közepén Vajszló felé jobbra kanyarodva egy 1812-ben épített klasszicizáló, késő barokk templomot találunk. A templom melletti hatalmas park védett. Közepén a XVIII. században épített Benyovszky-kastélyban jelenleg szociális otthon működik. A hatalmas parkot kettészelő vízfolyás vizét visszaduzzasztották, így tekintélyes méretű tavat alakítottak ki. A parkban található fák és cserjék faj és fajtaszáma kilencvenkettő. Hatalmas termetük miatt különlegességnek számítanak a japánakácok, egyedüli ritkaság az úgynevezett balatonfüredi hárs. Szépek a lucfenyők, a különböző Juniperus fajták és a vörösfenyők.A község közepén a volt főúri park területén álló kastélyban 100 idős ember otthona található. A skót stílusú kastély és a park idős fái évszázadok üzenetét hozták el a mába és bátorítják ezzel az itt élő embereket. Görcsönyt a hódoltság után az egykorú jegyzőkönyv szerint 1687. június 13-án a kincstár számára foglalták le. 1702-ben a község a jezsuiták tulajdonába került, akik ezer forintért vásárolták meg a kincstártól. A görcsönyi major a pécsi rendház működési területéhez tartozott.


A birtok tulajdonos-váltásáról az 1702. február 22-én kelt szerződést ismerjük. Történelmi adatok szerint 1702-ben a Jezsuita rend emeltetett rendházat a dombtetőn és a rend feloszlásáig, mint a környező birtok urai gazdálkodtak Görcsöny községben. A rendház emeletes épület volt, és körülbelül a mai kastély helyén állott. Körülötte, a természetes növényzet részleges átformálásával, rengeteg munkával 30 holdas parkot alakítottak ki. A ma is látható park alapjait ők vetették meg ebben a tényleg csodaszép völgyben. Maga az épület a pécsi rendház tagjainak nyaralójául szolgált, akik vakációk idején itt pihenték ki a tanév fáradalmait. Az 1744. évi egyházlátogatási okmány említi, hogy a ,,residentiában", saját szükségletükre, kápolnájuk van. A rend feloszlatása után (1782) Orehovicai Mihalovits József lett Görcsöny és a környező birtok ura, aki a jezsuita rendházból kastélyt alakított ki a maga és családja igényeinek megfelelően. Mihalovich József utóbb fiai javára lemondott birtokairól és ragjairól. A gyermekek kicsapongó életmódja, kártyaszenvedélye eladósodáshoz vezetett. A család tönkrement, az utódok a birtokot eladni kényszerültek, ekkor kerültek Görcsönybe az urbanói és benyói Benyovszkyak. A birtokot Benyovszky Lajos közel 300 ezer koronáért vásárolta meg 1860. november negyedikén. Benyovszkyné Ocskay Erzsébet, aki világlátott asszony hírében állott, álítólag személyes tapasztalatai alapján a bécsi Burg császári rezidenciájának mintájára rendezte be, illetve alakítatta át a kastélyt, amely a Monarcia szokásos őszi: 1901. szeptemberi hadgyakorlat idején I. Ferenc József és fia, a trónörökös, Ferenc Ferdinánd görcsönyi szálláshelyéül szolgált. A fogadótermet kék színüre festették, a nagyterem bútorzatát egyenesen Bécsből küldették ide - állítólag Mária Terézia egykori berendezéseinek részeit képezték. A megérkezett garnitúrákat újrakárpitozták, átaranyozták. a falakra a család ősi fészkéből, Pozsonyból és Nagylégből hozatott olajfestmények kerültek. a világítást százgyertyás csillárral ill. acetilénnel oldották meg.

Ferenc József szobájának berendezése egyébként rendkívül egyszerű volt. Benyovszky Lajos 1907-ben bekövetkezett halála után az örökség Rudolfra szállt, aki itteni területeit többnyire bérbe adta, és inkább csak édesanyja meglátogatására utazott nagylégi birtokáról olykor Görcsönybe, a kastély mását viszont megépítette Nagylégen (Csallóköz, ma Szlovákiához tartozik). A szerb megszállók a kastély számtalan értékét elhurcolták, vagy elpusztították. A Baranyai-Bajai Szerb-Magyar Köztársaság bukása után Rudolf testvére Benyovszky Móricz átvette a görcsönyi uradalom keselését, felügyelőt és számvevőt állítva élére, megszilárdítva gazdaságát. A húszas évek második felében visszaállt a bérleti rendszer. A följegyzések szerint minden bérlő (Lengyel József, Göbel Péter etc.) tönkrement. Egyedül egy amúgy is egészen kivételes ember: Schwarcz Mór tudott megbízhatóan gazdálkodni. A szovjet megszállás földúlta a kastélyt, de viszonylag épen maradt ahhoz, hogy a Meszhart (A DGT utóda. A szénbányák 1946-os államosításától 1952-ig működött, magyar-szovjet vegyes vállalat volt.) üdülője legyen. A kilencvennégy-szobás épületet azonban hagyták lepusztulni, így pihenőháznak alkalmatlanná vált. Iskola lett, rövid ideig kultúrházként, moziként használták, de nem költöttek rá, így raktárrá, csirkekeltetővé romlott. Később, amikor már hullott a vakolat, és a gyönyörű parkettát is fölszedték, életveszélyesnek nyilvánították, de jogcím nélküli lakók foglalták el a használható részeket. Tudunk olyan elképzelésről, amely az ötvenes évek végén textilraktárt álmodott az ódon falak közé. A tanács, nem lévén pénze a felújításra, elbontotta volna, de erre nem adott engedélyt a megye. Az áldatlan állapotok 1962-ben fordultak meg, amikor épp a Megyei Tanács szociális otthon kialakítását határozta el. Az ötmillió forintot emésztő munkálatok 1964-ben kezdődtek, és az épületet új rendeltetésében 1965. szeptember 26-án adták át a százhúsz beköltözőnek. Az tervek úgy szóltak, hogy az otthon teljesen önellátó lesz: 30 holdon gazdálkodik, 100 sertéséből hetente vág, naponta friss tejet szolgál fel, és a 15 holdnyi gyümölcsösben és kertészetben megterem minden. A környezet szebbé tételére pályázatot hirdettek a Kertészeti Főiskola hallgatói között. A jezsuiták által alapított, harminc holdas parkot azonban torzójából nem lehetett már helyreállítani. Tudunk olyan tanúról, aki tehetetlen szemlélőként jelen volt a különleges, trópusi fák kivágásakor és eltüzelésekor. Ezzel együtt a főiskola hallgatói megtették, amit még megtehettek. Kialakították a mesterséges tavat (1966) is, amiben sokáig fürdeni is engedték a falubelieket. Forrás: Sz.Koncz István: Villa Gerechen. Bamba Klub Görcsöny 2000 Naplemente 1.évf.1.szám 2003 A jezsuita rend a természetes növényzet részleges átformálásával, rengeteg munkával 30 holdas parkot alakítottak ki. A ma is látható park alapjait ők vetették meg ebben a tényleg csodaszép völgyben. A háború után a környezet szebbé tételére pályázatot hirdettek a Kertészeti Főiskola hallgatói között. A parkot azonban torzójából nem lehetett már helyreállítani. Tudunk olyan tanúról, aki tehetetlen szemlélőként jelen volt a különleges, trópusi fák kivágásakor és eltüzelésekor. Ezzel együtt a főiskola hallgatói megtették, amit még megtehettek. Kialakították a mesterséges tavat (1966) is, amiben sokáig fürdeni is engedték a falubelieket.