Erdőtarcsa Nógrád megye legdélibb településeihez tartozik. Budapest felől Aszód-Kartal-Verseg-Erdőtarcsa útvonalon érhetjük el. Salgótarjántól Jobbágyi-SzarvasgedePalotás-Héhalom-Erdőtarcsa az útvonal. Ez a község is sokat szenvedett a történelem során. Az 1633-34-es években csaknem elnéptelenedett. Azután új erőre kapott és kastélyok sora épült ebben a kis faluban. Az öt kastély után kastélyos falunak nevezték. Ékes bizonyítéka annak, hogy Nógrád egykor a kisbirtokok, kastélyok, kúriák, úrilakok birodalma volt. A második világháborút követően a gazdátlanul maradt épületeket feldúlták, kifosztották. Az épületekhez tartozó kertek, parkok elvadultak, a fák jórészét kivágták. 1975-ben a megyei vezetés úgy döntött, hogy a meglévő parkok jelentős részét védetté nyilvánítja, noha abban az időszakban alig akadt Nógrád megyében szépen gondozott kastélypark. A védetté nyilvánítás nagy segítséget jelentett, mert így sikerült elérni, hogy a parkok területét más célra nem lehetett igénybe venni és nem vághatták ki a meglévő fákat. A védelem alá helyezett parkokhoz tartozott a Dabasi-Halász Elemér féle kastélypark is. A kastélyt 1896-ban építették. Parkját a világ minden tájáról beszerzett fafajokkal telepítették. Az arborétum növényanyagának fajlistáját 1957 majusában Papp József kertész mérnök állította össze, 108 fás növényfajt és változatot sorolt fel, néhány közülük: görög jegenyefenyő, páfrányfenyő, kínai boróka, henye kínai boróka, csüngőgallyú lucfenyő, szürkefenyő, hegyifenyő, aranyos tiszafa, vöröslevelű korai juhar, szomorú gyertyán, hasogatott levelű mogyoró, kínai gyöngycserje, vérbükk, varázsmogyoró, magyar tölgy, amarikai mocsártölgy, muzsdalytölgy, aranyos tölgy, tornyostölgy, szaggatott levelű bodza, fodros sárga szil, szomorú szil. Az első telepítésből még jó néhány fa megmaradt. Szépek és egészségesek a kocsányos tölgyek, a platánok, a japánakác, a kertben és a gazdasági udvar körül a virágos kőris, a vérbükk, a fekete- és erdeifenyő, a duglászfenyő, a teltvirágú vadgesztenye. A park hosszú idő óta gondozatlan, elvadult. xxx Az 1770-ben épült barokk kastély jellegzetessége a két nyolcszögletű pavilon, amely a kőből épült támfal két végében áll (Vendégváró, 2000). Az emeletes épületet nemrég újították fel, jelenleg az MTA alkotó- és üdülőháza. A kastélyparkban medence is van. A park legnagyobb része gyepes, néhány idős facsoportot, és az épület környékén Buxus sempervirenseket találhatunk. Az épület jól megközelíthető, a falu főutcáján, közvetlenül a község határában található. Az épület előtt parkoló is van.